A díszhalaknak szánt minősége és mennyisége nagyon fontos. Csak annyi táplálékra van szükségük, amennyit néhány perc alatt maradéktalanul el tudnak fogyasztani. A maradékból bomlani kezd, e folyamat alatt mikroorganizmusok elvonják az oxigént az akvárium vizéből és mérgező anyagokat juttatnak bele. Véletlen véletlen túletetés esetén iszaplopóval könnyen kiszívhatjuk az aljzatról a felesleges eleséget.
Soha ne hagyjuk az akváriumban a megmaradt eledelt, mert az akváriumban kialakult egyensúly könnyen felborulhat és ez komoly stresszhelyzetet idéz elő. Az ivadék halakat naponta kétszer, a kifejlett példányokat pedig egyszer kell etetni változatos eleséggel. Célszerű hetente egy koplaló napot tartani.
A díszhalak viszonylag jól bírják a koplalást. Pár napig, akár egy hétig is elvannak evés nélkül, de hosszabb időre azért ne hagyjuk őket táplálék nélkül. Vagyis ha több hetes útra utazunk, gondoskodjunk táplálásukról. Az semmiképp sem jó megoldás, hogy indulás előtt tele szórjuk az akváriumot eleséggel, mert a maradék az aljzaton fog lebomlani. Csak annyit adjunk, amennyit egyébként is szoktunk. Hosszabb távollét esetén igénybe vehetünk emberi segítséget, esetleg használhatunk egy automata etetőt is. Ezt ajánlatos egy pár nappal az indulás előtt beüzemelni, hogy ellenőrizhessük működését, és hogy beállíthassuk a megfelelő mennyiségű adagokat.
A díszhalak egészsége nagymértékben függ a megfelelő táplálástól. A megfelelő eleség kiválasztásához ismernünk kell díszhalaink természetes táplálékait és testfelépítését. A természetben általában rovarok és lárváik, férgek, algák, növények, gyümölcsök vagy más halak alkotják a halak étrendjét. A műeleségek általában ezeket helyettesítik: olyan fehérjéket, vitaminokat és nyomelemeket tartalmaznak, mint a halak természetes tápláléka. A díszhalak testfelépítéséből adódóan három táplálkozási formát különböztetünk meg. Az egyenes hátú, felső szájállásúak a víz felszínről csipegetnek, a hajlított hát- és hasvonalúak középen álló szájjal inkább a vízközt táplálkoznak, míg a lapos hasú lefelé irányuló szájú halak inkább a fenéken keresgélnek. Ezen felül az elfogyasztott táplálék típusa szerint vannak: ragadozó, növényevő és mindenevő halak.
A díszhalak táplálékait öt fő csoportra oszthatjuk:
- Száraz műeleségek
- Szárított vagy liofilizált természetes eleségek
- Fagyasztott eleségek
- Élő eleségek
- Növényi eredetű táplálék
1. Száraz műeleségek
A különböző díszhalak számára táplálkozási szokás és életkor szerint létezik megfelelő eleség lemezes, granulált vagy tabletta formájában és ezeken belül is zavarba ejtő a választék és ma már szinte minden díszhalkereskedésben, és a legtöbb bevásárlóközpontban elérhető.
- Lemezes díszhaltáp
- Szemcsés díszhaltáp
Állati és növényi fehérjéket, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges díszhalak jó kondícióban tartásához.
Az eddig felsorolt eleségek univerzális, a legtöbb halfajnak adható táplálékok. Készülnek azonban speciális, kifejezetten egy adott halfaj igényihez igazodó eleségek is. Ilyen például a sügértáp vagy az aranyhaltáp, de kifejezetten ivadék- és növendékhalak részére is fejlesztettek ki műeleséget. Ezek némelyike, mint a sügértápok lassabban ereszkednek a fenékre.
2. Szárított vagy liofilizált természetes eleségek
A liofilizálás a legkorszerűbb szárítási eljárás, mellyel a lehető legkisebb tápanyagveszteséggel szárítható a táplálék. A módszer lényege, hogy az eleséget lefagyasztás után, vákuumtérben vonják ki a nedvességtartalmát. Az eljárás drágább ugyan, mint a szárítás, de a végeredmény összehasonlíthatatlanul jobb minőségű lesz.
- Tubifex
- Vörös szúnyoglárva (Chironomus)
- Szárított vízibolha (Daphnia)
- Tablettás eleségek
Hatalmas a választék a különböző tablettás termékekből. Célszerű az akvárium üvegére tapasztani, így az etetés még látványosabb, és az esetleges maradék is könnyebben eltávolítható.
3. Fagyasztott természetes eleségek
Igen jó minőségű eleségek, általában kis kockákban adagolva.
Létezik belőle vörös, fehér és fekete szúnyoglárva, vízibolha, tubifex, krill, trópusi mix és még sok egyéb. Nagy előnye, hogy állaga, íze a lehető legjobban hasonlít a természetes eleségekhez, és hogy sokáig eláll a mélyhűtőben. Ezért bőven lehet belőle tartalékolni. Egy-egy fagyott kockát a vízbe, vagy az akvárium üvegére nyomva folyamatosan oldódik, hosszan tartó elfoglaltságot nyújtva díszhalainknak. Ajánlott a még nem ismert típusokat egy kis tálkában felolvasztva kipróbálni. Ha túlságosan színezi a vizet érdemes a későbbiekben is külön kiolvasztani, és egy teaszűrőben átmosni, így nem viszünk feleslegesen szennyeződést az akváriumba.
Létezik fagyasztott hal is a kereskedésekben, ami inkább teknősök etetésére szolgál, de egyes ragadozó díszhalfajok elfogadják ezt is.
4. Élő természetes eleségek
Sok akvarista esküszik rájuk, mások messziről elkerülik. Az igazi nagy előnye frissességében rejlik. Hátránya viszont, hogy rengeteg fertőzés bevihető vele az akváriumba. Sokszor a frissen begyűjtött tubifex vagy szúnyoglárva egy szennyvízkifolyó közvetlen közeléből származik. Tehát ha szeretnénk élő eleséggel etetni, ajánlatos előtte jó alaposan átmosni. Sajnos azonban a lárvák köztes gazdaként hordozhatják egyes élősködők lárváit, amelyen a mosás nem sokat segít.
De a fertőzések minimálisra csökkentése érdekében a legtöbb élő eleséget mi magunk is tenyészthetjük díszhalaink számára és örömére.
- Vörös szúnyoglárva (Chironomus)
- Tubifex
Ez a visszataszító, baktériumokkal ellepett büdös csúszómászó a legjobb protein forrás a díszhalak számára.
De vigyázzunk vele, folyamatos etetése következtében díszhalaink elhízottak, egyoldalúan tápláltak lesznek, valamint a fertőzések is gyakrabban jelentkezhetnek majd. A túletetés másik következménye lehet, ha az el nem fogyasztott tubifex beássa magát a talajba és szennyezi az akváriumot.
A legtöbb akvarista üzletben kapható, de a tubifex szennyvizekben él, hepatitiszt vagy más potenciális kórokozót hordozhat. Ajánlatos a kellemetlen szagok elkerülése érdekében hideg, átfolyó vízben tartani.
A Tubifex tubifex mindenféle álló- és folyóvízben megél, akár szennyezettben is. A homokos vagy iszapos talajt kedveli, ahol tömegesen fordul elő. A kolónia tagjai, az iszapból kiálló kopoltyúbelű testükkel, himbálódzó férgek rózsaszínű, hullámzó szőnyegét alkotják. A Tubifex tubifex sokszor a nyálával kevert iszapból csövet készít, amely függőlegesen áll az aljzaton. Testének elülső végét a csőbe rejti, kiálló hátulsó testrészével pedig kígyózó mozgást végez, hogy friss, oxigénben gazdag vízhez jusson.
- Vízibolha (Daphnia)
A Daphnia gyűjtése közben persze más, nemkívánatos vendég is a hálónkba akadhat, ezért óvakodjunk az olyan, akváriumban nem szívesen látott élőlényektől, mint a hidrák és az egyéb ragadozó vízi állatok.
- Földigiliszta
A Kárpát-medencében a földigiliszta-félék családjából mintegy 60 faj található meg. A itt élő fajok szelvényszáma 50-350, a kifejlett példányok testhossza 1,5 és 50 cm között változik.
A kisebb fajok finom eledelként szolgálhatnak a díszhalak számára. Közepes vagy nagytestű díszhalak szívesen fogyasztják. Az akvarisztikában inkább a vékony gilisztafajok etetése célszerű.
- Grindál
- Növendék sórák (Artemia spp., rendszerint A. salina)
5. Növényi eredetű táplálék
Egyes díszhalfajok kifejezetten igénylik a növényi eredetű eleséget. Adhatunk salátát, brokkolit, cukkinit, gyermekláncfüvet, tyúkhúrt halainknak. Azonban minden növényt alaposan mossunk meg!
A lelkiismeretes akvarista minden általa tartott halnak megismeri a természetes élőhelyén folytatott táplálkozási szokásait, és étrendjüket ennek megfelelően alakítja ki. Az akváriumban ne etessünk salátával vöröshasú piranhát. A legfontosabb, hogy inkább etessünk naponta többször, de sose adjunk többet annál, mint amit díszhalaink pár perc alatt el nem fogyasztanak. A változatos étrendet díszhalaink meghálálják. Színezetük felélénkül, szaporodási kedvük fokozódik.
Források, ajánlott irodalom:
Haldorádó
Wikipédia
Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, Officina Nova, 1993
| < Előző | Következő > |
|---|
