There are no translations available.
Díszhaltenyésztés
A díszhaltenyésztés alapvetően a díszhalak intenzív szaporítása nagy számban, lehetőleg megtartva természetes tulajdonságaikat, vagy a nemesítés, amelynek során új forma, ill. színváltozatot hozunk létre. A mai hazai díszhaltenyésztők nagy százalékban az első szempontot tartják szem előtt. Sajnos ez az ún. tömegtenyésztés - a nem időben elvégzett vérfrissítéssel - egyre több torz, szín- és formahibás ivadékot okoz. A komoly tenyésztő ezeket a korcsokat szigorúan kiválogatja és gondoskodik róla, hogy kereskedelmi forgalomba csak a legtipikusabb és a legerőteljesebb példányok kerüljenek.A tenyésztőnek mindent meg kell tennie azért, hogy megismerje az általa tenyészteni kívánt halfaj eredeti lelőhelyét, viselkedését, szokásait. A tenyésztés során biztosítania kell az adott halfaj szaporodásához szükséges optimális feltételeket, azaz a fő környezeti tényezőket. Ha ezzel megvan, megtette az első lépéseket a siker felé.
A tenyésztés másik lehetséges módja a nemesítés.
Ehhez tisztában kell lennie a tenyésztőnek az öröklődés általános szabályaival. Mivel a legtöbb akvarisztikai könyv részletesen tárgyalja ezeket a tudnivalókat, itt nem térünk ki rá. Tipikus példa erre a problémára: a guppik számos külső díszbélyegeit a nőstény örökíti, pedig csak a hímen jelennek meg. Tehát hiába veszünk gyönyörű hímeket, az utódok mintázata elsősorban úgyis a nősténytől függ.
Természetesen tisztában kell lennie a tenyésztőnek azzal is, nagy felelősséggel tartoznak a gondozott állatért, hiszen az teljesen ki van szolgáltatva neki.
Léteznek olyan fogások, amelyek egy hal tenyésztését egyszerűbbé teszik, vagy olyan apróságok, amelyek nélkül a tenyésztés nem lesz sikeres. Néhány esetben általános tapasztalatokat is meg lehet fogalmazni, amelyek egy halcsoportra vonatkoznak, de vannak egyes fajokra jellemző előírások is, melyeket be kell tartani.
A díszhaltenyésztés alapszabályai
- A tenyészállatnak szánt ivadékokat - fajtól függően 6-10 darabot -lehetőleg 6-8 hetes korukban szerezzük be. Mivel ilyen fiatal halakat kereskedésekben még nem forgalmaznak, csak tenyésztőtől vásárolhatók meg. Készítsük elő tartómedencéjüket, a megfelelő minőségű vízzel, hőfokkal, szűréssel. Biztosítsunk számukra minél nagyobb vízteret és változatos - a fajnak leginkább megfelelő - etetést. Kifogástalan utódok csak kifogástalan tenyészállatokkal érhetők el! A kiválasztott tenyészállatok szerzett bajai (pl. mechanikai sérülés, hímek párviadalán szerzett úszó hiányosságok) nem annyira fontosak, ha az életfunkciókat nem akadályozzák, mint az öröklött betegségek. Időnként arra is lehetőség nyílik, hogy kész tenyészállatokat vásároljunk. Ilyenkor mindig nézzünk utána, miért adják el őket, miért vonják ki ezeket az állatokat a tenyésztésből. Sokszor egyszerű oka van: a tenyésztő abbahagyja a tenyésztést, vagy túl sok tenyészállatot nevelt, s csak a felesleget szeretné eladni.- Tartsuk be a fokozatosság elvét a tenyésztés során is, ne kezdjünk azonnal a legnehezebben tenyészthető fajokkal. Ha lehetséges, elevenszülőkkel kezdjünk, mert nem annyira igényesek és megtanulhatjuk a legalapvetőbb fogásokat. A következő halcsaládok a dániófélék (pl. zebradánió, malabári dánió), a páncélosharcsák, a pontyfélék (pl. szumátrai díszmárna, rózsás díszmárna, kolibrihal), a labirinthalak (pl. betta, kékgurámi), majd a pontylazacok (pl. neonhalak, rózsalazac, serpalazac) lehetnek.
- Fertőtlenítsük a tenyésztőakváriumot minden ívatás előtt sóval, ecettel, hígított sósavval, vagy egyszerűen forrázással. Így biztosíthatjuk, hogy az ívást követően ne jelenjenek meg planáriák és baktériumok a vízben. Ugyanígy járjunk el a berendezési tárgyakkal is (fűtőtest, hőmérő, ikrarács, homok és sóder, perlon vatta).
- Ikrázó halaknál használjunk olyan lyukméretű ikrarácsot, amelyik a fajnak megfelelő. Túl sűrű rácson az ikrák nem tudnak lepotyogni, a nagyon ritkán viszont a tenyészhalak is átmehetnek, vagy beszorulhatnak és elpusztulhatnak.
- Ha ikráztató növényre is szükség van, azt is fertőtlenítsük, vagy olyan medencéből vegyük ki, amelyikben nincsenek csigák és élősködők. A növények fertőtlenítésére használjunk 15-40 °C közötti vizet, sót vagy timsót (1 liter vízhez 1 csapott teáskanál timsó). 5 perces timsós fürdő után öblítsük le a növényeket. Az ikráztató növényt közvetlen a tenyészállatok kihelyezése előtt tegyük a medencébe.
- Ha medencébe nyúlunk, ne feledkezzünk meg a kezünk tisztaságáról se!
- A tenyészakvárium mindig nyugodt helyen álljon, ahol mászkálással nem zavarjuk a halakat, de ugyanakkor áttekinthető is legyen.
- Fontos a tenyészvíz előkészítése. A fajoknak megfelelő ívatóvizet állítsunk elő, szellőztessük jól és hagyjuk a megfelelő ideig "érni". Ha lehet, takarjuk le, árnyékoljuk a medencét.
- Gondoskodjunk már előre az ivadékok felneveléséhez szükséges indító- és nevelőeleségekről (planktonozó hely, sórákpete, mikró, fagyasztott, ill. szárított tápok).
- Ívatásnál, ha a kitett tenyészállat pipál, vagy pörög, akkor azonnal tegyük vissza a tartóakváriumba és ellenőrizzük az ívatóvíz pH-ját. Ha az megfelelő, akkor valamilyen mérgező anyag került a medencébe és készítsünk új vizet. Előfordult már, hogy a műanyag ikrarács volt mérgező, de egy újonnan ragasztott akváriumnál a ragasztó is okozhat mérgezést.
- Jobb eredményt érhetünk el, ha az ívatni kívánt tenyészállatok hímjeit és nőstényeit külön medencében tartjuk. Ilyenkor nem fordulhat elő, hogy az ikráztatni kívánt pár már a tartóakváriumban leívik. A nőstény is jobban beikrásodik, mert védve van a hím állandó ostromától.
- Az ívatás történhet csapatban vagy párban. A párban ívatás néhány faj esetében kimondottan előnyös. Ilyenek általában a pontylazacok, a dél-amerikai sügérek, számos afrikai sügérfaj. Csapatban ikráznak a dániófélék, a páncélosharcsák, a kalászhalak. Természetesen még ma is vitatott a tenyésztők között néhány halfaj esetében a csapatban vagy párban való ikráztatás. Egyesek esküsznek rá, hogy például a neonhalat párban kell kitenni, de ellenpélda is van, hiszen a neonhal csapatban is jól ívatható.
- Nagyon fontos, hogy mindig a fajnak megfelelő eleséget adjuk. Néhány faj ivadéka elfogadja indítóeleségként a főtt tojás sárgáját (gurámik, kalászhalak, egyszerűbb pontylazacok), de például az üvegsügér, a fecskendező pontylazac ivadéka csak élő eleséggel nevelhető fel.
- Ahhoz, hogy az ikráztatás eredményes legyen, mindig olyan nőstényt kell kitenni, amelyikben van érett ikra. Az újra ikráztatáshoz meg kell várni, amíg a nőstény ismét "betelik". Ez az idő halanként változó lehet, de néhány fajnál pontosan meghatározható. Ha egy ilyen betelt nőstényt nem teszünk ki a kellő időben ikrázni, akkor az ikra "belesülhet", ami azt jelenti, hogy az érett ikrák zsírrá alakulnak.
- A már több hete nem ívatott nőstényeket - ha láthatóan be vannak telve - néhány napig fogjuk koplalásra. Ilyenkor a kialakult zsírréteget a szervezet feldolgozza és az ikrázás ismét sikeres lehet.
A halak szaporodási formái, szokásai
A szaporodás egy faj állományának fennmaradását igyekszik biztosítani. Ennek folyamata az adott környezeti viszonyokhoz alkalmazkodik. A halak esetében a szaporodás szinte kizárólag a vízben történik, s csak igen ritkán fordul elő, hogy az ikrák lerakása vízen kívüli. Ez azt jelenti, hogy a halak valódi vízlakók.Általában a nőstény halak megtermékenyítetlen ikrákat raknak le. A hímek a peterakás pillanatában ondót lövellnek a vízbe és így történik a megtermékenyítés (külső megtermékenyítés). Néhány olyan eset van, amikor a peték előzetes belső megtermékenyítés után a teljes kifejlődésig az anya testében maradnak és fejlődnek ki (belső megtermékenyítés). A halak szaporodása általában ivarosan történik. A trópusi díszhalaknak különböző ívási szokásaik vannak. Nézzük meg, melyek a legjellemzőbb szaporodási stratégiák.
szabadon ívó halak:
Az ebbe a csoportba tartozó halak esetében az ikrák száma igen nagy (akár több ezer is) lehet, mivel a természetben ezeket magukra hagyva csak így van arra esélyük, hogy néhány példány megmeneküljön, megnőhessen és tovább szaporodjon. Ide tartozik a legtöbb pontylazac és a pontyfélék.Az ívatóakváriumok mérete 5-20 liter közötti legyen, az ikráztatni kívánt fajtól függően.finom szálú növényre ikrázás:
Néhány halfajnál az ikrák elhelyezése finom szálú növényekre történik. Ilyenkor az ikra vékony tapadószálon függ, mint egy karácsonyfadísz. Jól megfigyelhető a peték fejlődése és a kishalak kikelése.
Célszerű az ikráztatómedence alját apró tőzegmulmmal fedni, mert így a lehulló ikrák is kellő védelmet kapnak. Az ide tartozó legjellemzőbb halak az ikrázó fogaspontyok, ahol az ikrák száma 30-50 körüli, valamint a kalászhalak, ahol az ikrák mennyisége akár több száz is lehet.fedőüvegre ikrázás
Ha ivadékgondozó halakról beszélünk, a legtöbb akvaristának a sügérek vagy a habfészeképítő labirinthalak jutnak eszébe, s viszonylag kevesen tudják, hogy a pontylazacfélék (Characinidae) családjában is találkozunk - igaz elég ritkán - ivadékgondozó fajokkal. Az egyik ilyen különleges faj ebben a családban a fecskendező pontylazac, a Copella arnoldi. A hal neve nem a táplálkozási szokásaira utal, mint pl. a jávai lövőhal esetében, hanem szaporodásmódjára.
A természetben a fecskendező pontylazac azon kivételek közé tartozik, amelyek nem a vízbe, hanem a víz fölé benyúló levelek fonákjára ragasztja ikráit. Az ikrákkal teli nőstény keresi meg a hímet, majd szorosan egymás mellé simulva a hím által kiválasztott hely alá úsznak. Ezután szintén egymás mellett egyszerre ugranak ki a vízből. Nedves hasukkal, kifeszített úszóikkal 4-10 másodpercre az üvegre tapadnak, majd visszahullnak a vízbe. A nőstény végül 50-120 ikrát ragaszt az üvegre (ugrásonként 5-8 darabot), melyeket a hím azonnal megtermékenyít.
Ikrarakás után a hím megkezdi igen érdekes ikragondozását. Ez abból áll, hogy az üvegen levő ikrák alá rendszeresen visszatér és a farkúszójával vizet fecskendez az ikrákra, nehogy azok kiszáradjanak. Ezt 20-30 percenként megismétli mindaddig, amíg a kikelt kishalak a vízbe nem potyognak (28-30 óra).kisebb lapos kőre ikrázás
Lapos kövekre, kavicsokra, cserépdarabokra ikrázik több törpesügérfaj. Tipikus példája e szaporodási formának a pillangó törpesügér (MicrogeoPhagus ramirezi). Az ikrák száma több száz is lehet. A szülői gondoskodás segítségével minden megtermékenyített ikra felnevelhető. Ha a mesterséges felnevelést választjuk, akkor ikrázás után az ikrákat kis akváriumba tegyük.nagyobb sima felületre ikrázás
Még vegyes akváriumban is megfigyelhető, ahogyan a kifejlett vitorláshalak párt választanak, majd ikráznak. Először is gondosan megtisztítják a kiszemelt felületet. Ez lehet akár egy növény levele, vagy - jobb híján - maga az akvárium üvegfala.
Hogy ne kelljen minden alkalommal letörni egy növénylevelet, vagy ne kelljen az ikrákat lekapargatni az üvegről, kartonplasztból kivágott tenyérnyi lapok adják az ikrarakási felületet, melyekre az aktív időszakban lévő párok 8-10 naponta több százat ikráznak.
Ugyancsak nagyobb, sima felületre van szüksége a márványsügéreknek is. Medencéjükbe kéttenyérnyi lapos felületű palát vagy gránitlapot tesznek, de megfelel egy nagyobb lapos kavics is. A lényeg, hogy nagy felületű és elég nehéz legyen, hogy ne tudják a medencében tologatni.talajra, gödörbe ikrázás
Ha az akváriumban nincsenek nagyobb üregek, cserepek, akkor néhány közép- és dél-amerikai sügérfaj gödröt készít a talajban, és oda helyezi el ikráit. Ilyen gödröket ástak a sajica (Cichlasoma sajica) sügérek, a vöröstorkú sügérek (Thorichthys meeki) és a zebrasügérek (Cichlasoma nigrofasciatum) is. Ebben az esetben szó sem lehet az ikrák elvételéről, de a kikelt kishalak egy gumicsővel könnyen leszívhatók és kisebb, számukra berendezett akváriumba tehetők.talajba, tőzegbe ikrázás
Az ún. szezonhalak tartoznak ide. Azért hívják őket így, mert csak egyetlen szezont, általában 8-10 hónapot, élnek, mivel élőhelyük több hónapra kiszárad. Rövid életű halak. Ezeknek a halaknak gondoskodni kell arról, hogy ikráik a gyakran 4-5 hónapos szárazságot is átvészeljék úgy, hogy azért életképesek maradjanak.
Az ikrázó fogaspontyok szaporodásmódja ezekhez a szélsőséges környezeti viszonyokhoz alkalmazkodott. lkráikat a finom - mulmszerű - talajba rakják. Tenyésztésükhöz is arra van szükség, hogy az ikrával teli tőzeget 2-3 hónapra beszárítsuk, majd - ha lehet - esővízzel feltöltsük. Az így kikelt kishalak 4-6 hetes korukra ivarérettek! Az ikra életképességét különleges - többrétegű - szerkezete biztosítja. Előzőleg jól kiáztatott, esetleg kiforrázott tőzeget használjunk.habfészeképítés
Az ikrák kelése szempontjából fontos, hogy oxigéndús környezetben legyenek. Ennek egyik lehetséges módja, ha az ikra a víz színén egy ún. habfészekben van. Néhány halfaj - amelyek lelőhelyén a víz nem tartalmaz elegendő oldott oxigént - ilyen habfészeképítésre specializálódott. A labirinthalak jelentős része habfészket készít ikrái számára, majd őrzi és karbantartja mindaddig, amíg a kishalak el nem úsznak. A habfészek formája, a sűrűsége vagy éppen lazasága jellemzője egy adott fajnak.
Vannak olyan fajok - törpegurámi (Colisa la lia) -, amelyek növényeket is felhasználnak a fészek létrehozásához, de olyanok is akadnak, amelyek habfészke már az ikrázás folyamán széthullik.
A habfészeképítés nem csak a labirinthalak tudománya, előfordul néhány harcsafajnál is. Ezek közül több faj nálunk is kapható, sőt ma már sikeres tenyésztésük sem ritka. Ilyen pl. a foltos páncélosharcsa (HoPlosternum thoracatum), amely az ikrái számára nyálából lassan oldódó habot választ ki, ebbe rakja 1,5-2 mm átmérőjű sárga ikráit, így biztosítva az ikrák számára a megfelelő oxigénellátást. Az ikrákat mindig valamilyen - a víz felületére benyúló - felületre ragasztja, ez alá építi a habfészket is.növénylevelek fonákára ikrázás
Ennek az ikrázási módnak a legjellegzetesebb képviselője az ékfoltos razbóra (Rasbora heteromorpha) és a lovacskalazac (Nannobrycon eques), de más halaknál is előfordul. A párzás, majd az ikrák kikelése igen látványos és könnyen megfigyelhető. Ikráztató növényként a Microsorium és a Ludwigia vált be leginkább.cserépbe, barlangba ikrázás
Szárnos dél-amerikai törpesügérfaj kedvenc ikrázási helye a lefordított kisméretű virágcserép, amelyen 2 cm-es kerek lyukat vágtunk, vagy az ehhez hasonlóan kövekből, gyökerekből kialakított barlang. Az Apistogramma nem fajai szinte kivétel nélkül kedvelik az ily módon berendezett akváriumot. Az ikrázás megtörténtét onnan vehetjük észre, hogy a nőstény a cserép nyílásánál állva intenzíven hajtja be a vizet mellúszóival a cserép belsejébe, és/vagy homokkal torlaszolja el a cserép bejáratát. Viselkedése agresszívvé válik.
Számos afrikai sügérfaj ikrázik elhagyott csigaházba. Ezek a halak a Tanganyika-tóban találhatók, és életüket a Neothauma-csiga üres házában és körülötte élik le. Természetesen itthon megfelel számukra a hazai éti csiga jól kiáztatott és kimosott háza is.csőbe, barlangba ikrázás
Több olyan halfaj is van forgalomban, amelyik ikráit egy kisebb barlangba, vagy a tenyészakváriumban csőbe rakja. Ilyen módon ikrázó halakat több családban is találunk. A legismertebb így ikrázó fajok: a dél-amerikai algaevő halak (Loricaria) és a különféle gébek [pl. darázsgéb (Brachigobius nunus), farkfoltos díszküllő (Tateurndina ocellicauda)].
A csőbe ikrázó halak tenyésztéséhez helyezzünk az ívatómedencébe - fajtói függően - 16-30 mm átmérőjű műanyag csöveket (megfelelő lyukméretű tégla vagy béléstest is alkalmazható), és szórjuk meg medence alját vékonyan homokkal. Célszerű a csöveket az akváriumban úgy elhelyezni, hogy kívülről is figyelemmel kísérhessük az ikrázást.szájköltés
A szájköltés az ikra- és ivadékgondozás egyik legmagasabb szintű módja. Elsősorban az afrikai sügérek között gyakori ez a szaporodási forma.Az ikrák megtermékenyítése általában a nőstény szájában történik, és amíg az ivadékok nem alkalmasak az önálló életre, addig nem hagyhatják el ezt a biztos menedéket nyújtó helyet.
Nem csak e csodálatos színezetű és viselkedésű afrikai sügérek között vannak szájköltők. Megtalálhatjuk a harcsák és a labirintkopoltyús halak között is. Sajnos nálunk az egyéb, így szaporodó halak nem terjedtek el, s csak ritkán fordulnak elő.elevenszülés
A nőstény a már kifejlett ivadékot tartalmazó ikrát "szüli" meg, melynek burka vízbe éréskor szétpattan, és a kishal kiúszik belőle. Az elléskor bizonyos fajoknál célszerű az ivadékot megvédeni a szülőktől és/vagy a medence többi lakójától.Az ivadékok száma faj tól, a nőstény korától és állapotától függően változik. Guppinál 50-100, mollinál 30-100, szifónál 50-200, plattinál 40-150, törpe fogaspontyocskánál 20-40, félcsőrös csukáknál 10-30, límiánál 20-40 körüli lehet.Itt kell megemlíteni a tűhalak (Syngnathidae) szaporodási módját is, hiszen a megtermékenyített ikrákat a nőstény tojócsövével átjuttatja a hím költőtáskájába, amely a hason lévő bőrredő. Így az ivadékokat a hím "hordja ki". A kishalak már kifejlődve hagyják el a védelmüket szolgáló helyet.
| Következő > |
|---|
