Címlap Az akvárium kezelése Egy akvárium berendezése és karbantartása II.

Egy akvárium berendezése és karbantartása II.

E-mail Nyomtatás PDF
Ha már megtettük az első lépést az akvarizálás felé és berendeztünk egy akváriumot, majd gondosan kiválasztottuk a megfelelő díszhalakat, vízinövényeket, azért hogy sokáig gyönyörködhessünk halaink színpompájában, fenn is kell tudni tartanunk ezt az "édeni" állapotot számukra. Szerencsére a gondosan összeállított berendezések, a megfelelő mennyiségű és jól összeválogatott díszhalakkal benépesített akvárium karbantartása nem igényel sok időt

Nézzük, milyen feladataink vannak:

  • A díszhalak etetése

Az első és legkényelmesebb foglalatosság az etetés. A Magyarországon fellelhető eleségkínálat több, mint kielégítő mennyiségű. Szinte minden halfajnak találhatunk megfelelő eleséget. A lényeg, hogy próbáljunk minél változatosabban etetni, hiszen mi is megutálnánk egy hét után a kedvenc ételünket is. Ajánlatos a szűrést az etetés idejére leállítani, mivel a szűrő habozás nélkül beszippantja a piszok mellett a friss haleleséget is. Tehát adjunk egy kevés eleséget halainknak, és miközben vígan táplálkoznak, tartsunk egy gyors létszámellenőrzést. Nem árt eleinte megszámolni halainkat. Ekkor ellenőrizzük egészségi állapotukat is. A későbbiekben ez már rutin lesz, számolás nélkül is feltűnik, ha valaki hiányzik. Nem kell azonnal kétségbe esni, ha egy-két hal nem jelenik meg az etetéskor, de tartsuk észben, kit nem láttunk tegnap. Az etetés legfontosabb szabálya azonban az, hogy mindig csak annyit etessünk, amennyit halaink pár perc alatt elfogyasztanak. Inkább, ha úgy érezzük, hogy halaink még éhesek, később etessük meg őket újra. Ugyanis a legtöbb probléma okozója az akvárium vízében felgyülemlő, bomlásnak induló szerves anyag. Az esetlegesen el nem fogyasztott eleség nagy részét a szűrő újraindításával tudjuk kiszűrni. Továbbá ellenőrizzük a víz hőfokát, színét, átlátszóságát. Amennyiben nincs semmi gond, ezzel a napi feladataink véget értek.

Az etetésről itt olvashatsz bővebben.


  • A szűrők és az akvárium üvegének tisztítása:

Kéthetente egyszer érdemes a belső szűrőt kitakarítani. A külső szűrőket jóval ritkábban, akár két-háromhavonta elég tisztítani, a sokkal nagyobb szűrőfelület miatt. A szűrő koszolódását legjobban az általa nyomott vízsugár erősségének csökkenésén vehetjük észre. Húzzunk ki a hálózatból minden elektromos berendezést, ami az akváriumban található. Távolítsuk el a tetőt és szedjük szét a szűrőt. A modern, jó minőségű belső szűrők úgy vannak kialakítva, hogy a koszos szivacsot egy műanyag házzal együtt ki lehet venni, ezzel megelőzhető, hogy az egész heti kosz a szivacsról visszafolyjon a vízbe. További előnye, hogy nem kell a tapadókorongos vázat is leerőlködni az üvegről.

A szűrőszivacsot mossuk át jól langyos csapvíz alatt. Mivel a szivacson megtelepedő baktériumok végzik az akvárium biológiai szűrését, ezért sosem szabad vegyszerrel, szappannal, tűzforró vízzel mosni. Csak jól átnyomkodjuk és kész. A szűrő halálát legtöbbször a motor meghibásodása, leégése okozza. Ennek oka, hogy a köztudatban még nem elterjedt, hogy a rotor koszolódását, vízkövesedését időszakonként ellenőrizni kell. A vízkövet ecettel távolíthatjuk el. Szintén ecetes ronggyal távolíthatjuk el az akvárium szélén és a világítás búrájára lerakódott vízkövet is. A háztartási vízkőoldó vegyszereket ne használjuk.

Amennyiben szükség van rá, kaparjuk le az algát az üvegről. Ehhez használhatunk mágneses algakaparót.

Régen zsilettpengét is használtak, de manapság már ritkán alkalmazzák, mivel igen balesetveszélyes és megkarcolhatja az üveget is. Végül távolítsuk el a túlburjánzott, vagy elhalt növényi darabokat. Kész. Mindez nem tart tovább 30 percnél.


  • Az akvárium vizének cseréje

Havonta egyszer szokás részleges vízcserét végezni (egyes halfajoknál két hetente). Ezt a feladatot elvégezhetjük úgy, hogy egy csővel leszívjuk a víz 1/5 részét és feltöltjük a medencét friss vízzel. Amennyiben gusztustalannak találjuk a cső szájjal történő szívogatását, használjunk pumpás vagy golyós indítású vízleszívót.

Sok akvarista azonban összeköti ezt a munkafolyamatot a talaj megtisztításával is. Ehhez egy elmés szerkezetet hívunk segítségül. A cső végére rögzített tölcsér segítségével eltávolíthatjuk a fenéken lerakódó mulmot. Fogjuk a csőnek azt a végét, amelyiken a tölcsér van, és helyezzük a vízbe. Ismét szükségünk lesz a vödrünkre, amibe a piszkos vizet fogjuk leengedni. Rakjuk a földre a vödröt, hogy a fizika törvényei alapján erre folyjon a víz. Nyomkodjuk meg párszor erősen a csövön található pumpát. Ezzel beindul a leeresztés. Bal kezünkkel irányítsuk a kifolyó vizet a vödörbe, jobb kezünkkel turkáljuk meg az aljzatot. A piszok a csövön keresztül távozik, viszont a sóder szemcséket nem szívja ki. A leszívást a cső vízből való kiemelésével állíthatjuk le.

Léteznek iszaplopó berendezések, amelyek folyamatosan távolítják el a fenékre rakódott piszkot:

Fontos, hogy nem szabad az akvárium vízmennyiségének 10-20%-ánál többet egyszerre leengedni. A leeresztett vizet lehetőleg az akvárium vizének hőmérsékletével megegyező állott vízzel pótoljuk. Aki nem tud esővizet gyűjteni, töltsön vödörbe csapvizet két-három nappal a vízcsere előtt. Aki ez nem tudja kivitelezni, az a vízcsere alkalmával a pótolt vízmennyiséghez előírt mennyiségű antiklór készítményt cseppentsen a vízbe. Ez a havonta egyszer elvégzendő vízcsere és az ekkor is elvégzendő szűrőtisztítás sem vesz el egy óránál többet.
Ezzel a rutinfeladatokat elvégeztük. Havonta összességében 1,5-2 órát kell foglalkoznunk akváriumunkkal ahhoz, hogy minden alkalommal a szoba fénypontja lehessen. Tehát a napi etetésen felül egy hónapban kéthetente egy kis karbantartás és egy nagyobb. Aki nem tud rászánni ennyit, az ne kezdjen bele, aki viszont áldoz rá ennyi időt, akváriuma csodálatos ékszerként fog pompázni minden pillanatban.


Akváriumi szabályok:

  • A halaink mindig igényeiknek megfelelő vízhőmérsékleten legyenek.
  • Az akváriumvíz kellő oxigénellátásáról mindenképpen gondoskodjunk vagy mesterséges szellőztetéssel, vagy a halak létszámának csökkentésével.
  • Halaink táplálékigényét változatos összetételű eleséggel elégítsük ki. A halak jó kondíciója a betegségek megelőzésének alapfeltétele.
  • A medencék túlnépesítése még akkor is csökkenti az ellenálló képességet, ha levegőztetéssel és filtrálással a víz tiszta és oxigénhiány nincs.
  • Kerülni kell a halak szükségtelen átcsoportosítását, áttelepítését más medencébe. Nagy értékű, öregebb vagy ikrával telt tenyészállatok különösen érzékenyek a mechanikai hatásokra és a környezeti változásra. A minimális sérülések is a fertőzés bemeneti kapuját jelentik.
  • Ha a szellőztető készülék erősen dohányfüstös helyiségben áll, lehetőleg helyezzük át egy másik szobába, ahonnan tiszta levegőt nyomhat a medencéinkbe, ha ezt nem lehet megoldani, akkor az aktív szenes szűrés megoldást jelenthet. Rovatirtószerek, növényvédő szerek még nyomokban sem kerülhetnek az akváriumvízbe.
  • Halaink mechanikai sérüléseit előzzük meg kíméletes, nyugodt bánásmóddal, az éles tárgyak (üvegcsövek, filtrálók, kövek) eltávolításával, az egymás társaságát jól tűrő fajok párosításával.
  • A szerves bomlástermékeket, ételmaradékot, elhullott halakat, elhalt növényrészeket azonnal távolítsuk el az akváriumból.
  • A különböző kórokozók, paraziták behurcolásának megakadályozása.
  • Az újonnan beszerzett halakat 3-4 hét szigorú elkülönített tartás és megfigyelés után engedhetjük a többi közé (karanténozás), mert egészségesnek látszó halak is hordozói lehetnek betegségeknek.
  • Élő eleséget (vízibolha, szúnyogálca) csak olyan helyről gyűjtsünk, ahol nincsenek halak, mert ezek élősködők közvetítői lehetnek. A vásárolt Tubifexet és Chironomust csak alapos átmosás után etessük.
  • Ha az egyik akváriumban beteg, fertőzött halat látunk, abból az akváriumból a beteg hal kiemelése után az egészséges halat se tegyük át másik akváriumba, mert igen nagy a fertőzés elterjedésének veszélye. A betegség megállapítása után az egész állomány gyógykezelését el kell végezni.
  • Az egész állományra kiterjedő, súlyos fertőző betegség esetén (ichthyophonus, hasvízkór stb.) ne kísérletezzünk a gyógykezeléssel. Számoljuk fel az egész állományt, a növényzetet cseréljük ki, az akváriumot és a berendezési tárgyakat, pedig fertőtlenítsük.
 

A hozzászóláshoz regisztráció szükséges!