Akvarisztika - díszhalak tartása, akvárium, vízinövények

 A széndioxid adagolása szükségessé válik, amikor az akváriumot főleg növényekkel népesítjük be. Ilyenkor nem lehet annyi halat telepíteni, hogy megoldják a növények széndioxiddal való ellátását. E mellett a CO2 adagolásnak jelentős szerepe van az algák elleni küzdelemben, a megfelelő CO2 szint tartásával bizonyos moszatok nem fejlődnek.

Az alábbiakban a négy legelterjedtebb módszer kerül bemutatásra, amivel széndioxidot lehet az akvárium vízébe juttatni. Persze nem csak ezekkel a módszerekkel lehet a CO2-ot pótolni, de a többi lehetőség egy későbbi írásban kap majd helyet.

Pezsgő tabletta:

Ez a módszer a legegyszerűbb, és egyben a legkevésbé használható lehetőség. Lényege egy a gázt lassan áteresztő műanyag "doboz", ami az akváriumon belül az üvegfalra tapasztva helyezkedik el. Ebbe kell beledobni a tablettát, ami a vízben "elpezsegve" széndioxid gázt szabadít fel. A gáz a műanyagon keresztül lassan oldódik a vízbe. Nem szabad nagy eredményeket várni tőle, nehezen szabályozható és általában nagyon kevés a beoldott gáz mennyisége, ami még kis akváriumokban is gondot okozhat.

Kézzel működtethető palackos adagoló:

Elég egyszerű rendszer, ami egy aeroszolos palackhoz hasonló gázpalackból, egy "harangból", és az ezeket összekötő szilikoncsőből áll. A CO2 gázt a palackból kézzel adagolhatjuk a harangba, innen lassan a vízbe oldódik. Folyamatos odafigyelést igényel, és csak kis akváriumokban használható eredményesen.

 Erjesztéses (élesztős) széndioxid adagoló:

Egyszerű kémiai folyat: az erjedés segítségével állítható elő CO2 gáz. Ehhez szükség van egy palackra, amibe cukor víz és élesztő keverékét kell tölteni 25- 30 °C-os vízbe. Az erjedés hamar beindul, az első napon a legintenzívebb, és körülbelül - az összetevők arányától függően - egy-két hétig tart az olyan mértékű gáztermelés, ami elegendő egy - a tapasztalat szerint - maximum 100 literes akvárium ellátására. Több cukor hozzáadásával tovább tart a folyamat, több élesztővel intenzívebb lesz a gáztermelés. A hátrány, hogy csak sok kísérletezéssel lehet beállítani a megfelelő CO2 szintet, és nehezen szabályozható. A gáztermelés sem egyenletes, mert a felszabaduló CO2 mennyisége nagymértékben függ a hőmérséklettől, ha melegebb van, akkor több gáz termelődik. Ezzel szemben az előnye, hogy minden más módszernél olcsóbb. A házilag barkácsolt adagolók mellett léteznek gyári rendszerek is.

Gyári rendszer:

 Házilag készített adagoló:

Nagynyomású palackos Co2 berendezések:

Elérkeztünk a széndioxid vízbeoldásának legegyszerűbb és legdrágább lehetőségéhez. Ha könnyen szabályozható rendszert szeretnénk, vagy nagy akvárium CO2 ellátását kell megoldani, akkor bizony be kell ruházni egy ilyen szerkezetbe. Lássuk miből áll egy ilyen rendszer:

Széndioxid palack: 

Nincs benne semmi különleges, egy egyszerű gázpalack, ami folyékony széndioxidot tartalmaz.

Nyomáscsökkentő (reduktor):

Ahogyan a neve is mutatja az a feladata, hogy a palackban lévő nyomást (kb.: 140-160 bar) lecsökkentse 1-2 bar értékre.

Mágneskapcsoló:

Mivel a növények éjjel nem fotoszintetizálnak, így széndioxidra sincs szükségük. Ez a szerkezet segít abban, hogy csak akkor kerüljön CO2 a vízbe, ha a világítás is be van kapcsolva. Mindkettő egy időkapcsolóval szabályozható.

Tűszelep:

Az újabb típusú reduktorok fel vannak szerelve ezzel a hasznos tartozékkal, ha mégsem akkor pótolni kell, mert ez teszi lehetővé a buborékmennyiség pontos beállítását.

Visszacsapó szelep:

Egyetlen szerepe, hogy a útját állja az akváriumból visszafolyó víznek, ami a drága pénzért beszerzett reduktor épségére tör. A CO2 rendszerekhez alkotott nyomáscsökkentőket a nedvesség képes tönkre tenni, ezért óvni kell a visszafolyó víztől.

Buborékszámláló:

Ez az egyszerű de nagyszerű kategóriába tartozó szerkezet. Egy vízzel félig telt edény, amibe a bemenő csövön keresztül a vízbe, majd innen a kivezető csövön keresztül a rektor felé veszi az irányt. Számtalan formában létezik: drága üvegből és olcsóbb műanyagból is készülnek.

Reaktor, vagy diffúzor:

A reaktor lehet belső vagy külső. Lényege mindkettőnek az, hogy egy tartályba kerül a széndioxid amin keresztül áramlik a víz, így oldódik fel.

A diffúzor ezzel szemben a levegőztető porlasztóihoz hasonló, és az akvárium egy mélyebb pontjára kell elhelyezni. Csak hasonlít a porlasztóhoz, de annál jóval apróbb buborékokat kell előállítania, ami aztán lassan emelkedik a felszín felé. Készülhet csak kerámiából, valamint üvegből és kerámiából.

Reaktor:

Diffúzor:

 Összefoglalva elmondhatjuk, hogya széndioxid pótlásának ma már számos módja ismeretes, amelyekből egyéni igényekhez és feltételekhez igazodva (pénztárca és akvárium méret) mindenki kiválászthatja a neki megfelelő "csomagot".