|
Az elevenszülő fogaspontyok családjába tartozó fajok díszhalaink egyik legközkedveltebb, legelterjedtebb csoportját képezik. Az ebbe a családba tartozó fajok viszonylag igénytelenek mind az akvárium vizének minősége, mind pedig a nekik kínált táplálék iránt, ugyanakkor igen tetszetős színűek, és legtöbbjük békés természetű. Közkedveltségük másik oka, hogy szaporításuk nem állítja különösebb nehézségek elé az akvaristát. Emiatt különösen kezdő akvaristák kedvelik őket.
Élőhely:
Az elevenszülő fogaspontyok vad típusainak elterjedési területe Észak-Amerika déli része, Közép-Amerika, valamint Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi övezetei. A maláriát terjesztő szúnyogok (Anopheles) elleni küzdelem során Afrikában, valamint a Fülöp szigeteken meghonosították a guppit (Lebistes reticulatus). A gambusiákat pedig e célból telepítették be néhány Földközi-tenger melléki területre, továbbá Magyarországra (Hévíz), sőt Ázsia több országába is. Indiában még az 1800 méter magasan fekvő Kasmirban is igen nagy számban találtam Gambusia affinis holbrookit.
Tartás:
A környezettel szemben nem igényesek. A víz minősége másodlagos jelentőségű. Általában azonban előnyös számukra, ha a víz nem túl lágy. Az a tapasztalatunk, hogy lágy vízben az elevenszülők sokkal érzékenyebbé válnak a legkülönbözőbb betegségekkel szemben. A tiszta, szennyeződésmentes akváriumvizet mindegyik faj kedveli. A jól megvilágított akváriumban képződő zöld algák természetszerűen egészítik ki étrendjüket növényi anyagokkal. Az akváriumvíz hőmérséklete iránt az egyes fajok igénye eltérő, a szélső értékek 20-28 °C-ig terjednek.
Táplálkozás:
Az elevenszülő fajok zöme mindenevő. Elsősorban azonban az élő eleségeket kedvelik. Legtermészetesebb táplálékaik közé tartoznak a különböző szúnyoglárvák. A száraz eleségeket is szinte minden faj szívesen fogyasztja, Kizárólag száraz eleségen azonban tartósan nem tarthatjuk jó kondícióban őket.
Szaporodás:
Az elevenszülő fogaspontyok szaporodásmódja a legérdekesebb. A megtermékenyítés a nőstényen belül történik. A hímek kis csomag formájában juttatják át a spermát a nőstény ivarnyílásába a gonopódium segítségével. Ez a hímek csőszerű szerve mely a sperma kivezetésére szolgál, kifejlődése körülbelül egybeesik az egyed felnőtt kori testnagysága felének elérésével. Az egyes spermasejteket egy ragadós anyag köti össze azzá a bizonyos csomaggá. Ez az anyag a nősténybe jutva még a petevezetékben feloldódik, így a spermasejtek megtermékenyítik az ikrákat. Az ikrák a nőstényen belül fejlődnek tovább. Azonban ezeknél a halaknál csak az ikrák szüléséről beszélhetünk, nem pedig valódi elevenszülésről, mert az ikrák nem állnak semmilyen kapcsolatban az anyaállattal. A nőstény ondótartályában elraktározódnak a hímivarsejtek körülbelül 10-11 napig, ezért lehetséges az, hogy szülés után bár semmilyen hímmel nem volt kontaktusa a nősténynek még is újabb utódok születtek. Minden ikra a hímivarsejttel történő egyesülés után egy burkot képez maga körül azért, hogy egyes petét csak is kizárólag egyetlenegy hímivarsejt termékenyítsen meg. A nőstényeken általában megtermékenyítés után látható egy sötét folt. Ez az egyik biztos jele annak, hogy nőstényeink megtermékenyítettek. Szaporításuk általában könnyű ám ajánlatos a nagyon telt hasú nőstényeket külön akváriumba áthelyezni, mert az akváriumunk többi lakója szívesen fogyasztja az újszülött ivadékot. A szülés után, miután a nőstény hasa teljesen kiürült és szemmel láthatóan lapos, távolítsuk el az anyaállatot, mert szülés közben nem, de utána szívesen csemegézik újszülött ivadékaiból. A kishalak megszületésük után rögtön úsznak és a fény felé igyekezve, megtöltik levegővel úszóhólyagjukat. Ha ez a gyengébb egyedeknél elmarad, akkor azok vagy rögtön, és ez a gyakoribb, elpusztulnak vagy örökre hasoncsúszók maradnak. Az ivadékok medencéjét kismértékben sózzuk, mert érzékenyek minden bakteriális fertőzésre. Az újszülött ivadékok táplálása már az első napokban sem jelenthet problémát, mert már képesek megenni a frissen kikelt Artemia naupliusát és a száraz poreleséget is elfogadják.
Fajok:
|