|
A harcsafélék 30 családja körülbelül 2000 fajt foglal magába Élőhely: Az egész világon elterjedtek, a legtöbb faj Afrikában, Dél-Amerikában és Délkelet-Ázsiában él. Tartás: Szinte minden faj jól tartható társas akváriumban, csak a nagyobb fajok (pl.: Synodontis angelicus) jelentenek veszélyt a többi halra. Általában tisztigató halként használják őket akváriumokban, nem esztétikai értékük miatt. A víz oxigén tartalmára sem érzékenyek, mert képesek a légköri levegőt is felvenni, amit a bélrendszerükön keresztül tesznek meg. Ilyenkor felúsznak a vízfelszínre levegőért, majd a felhasznált levegő a végbélen keresztül távozik. Táplálkozás: A páncélos harcsák (Callichthyidae fajok) az aljzaton felgyülemlett táplálékot , míg a vértesharcsák (Loricariidae fajok) az akvárium üvegén, a növények levelein és más berendezési tárgyakon képződő algákat fogyasztják előszeretettel. A legtöbb faj mindenevő, szívesen veszik az élő, szárított és fagyasztott eleségeket egyaránt, tehát a kínált táplálékkal szemben igénytelenek. A növényevő halak étrendjét nem árt friss zöld táplálékkal kiegészíteni, például adható főtt salátalevél is. Szaporodás: Akváriumi körülmények között kevés fajt sikerült tovább tenyészteni, ívásuk nem tisztázott körülmények között zajlik. A sikeresen ívatható fajok szaporítására a legkedvezőbb időpont az augusztus és március közötti időszak. Ívatásra egy kicsi (30-40 literes) akvárium elegend, ezt friss tiszta vízzel kell feltölteni és növényzettel sűrűn telepíteni. A víz kémhatása és keménysége nem meghatározó az ívás szempontjából sem. A megtermékenyítés sikere érdekében egy nőstényre két három hímet számoljunk, mert a hímek spermaszegények. A nőstény a hasúszójából képzett tarsolyra a kopltyúfedőivel hajtja a vizet a megtermékenyítés érdekében. A megtermékenyített ikrákat a növények leveleire, üvegfalra, lapos tereptárgyra ragasztja. Habár nem ikrafaló, az ikrázás után mégis célszerű eltávolítani a szülőket a medencéből. Fajok: |
|