Mik is az algák valójában?
Az algák, vagy moszatok, különböző fotoszintézisre képes, nagy vonalakban hasonlónak mondható élőlények gyűjtőneve – nem rendszertani kategória.Többségükben eukarióták (olyan élőlények, amelyek valódi sejtmaggal rendelkező sejtekből állnak), ez alól kivételt képeznek a cianobaktériumok (egy baktériumtörzs, amelyet korábban kékmoszatok (Cyanophyta) néven a növények országába soroltak az ide tartozó fajok megjelenése és életmódja alapján.).
Előfordulás az akváriumokban:
Algák minden akvárium vizében előfordulnak. Jellemző rájuk, hogy még szélsőséges körülmények között is életben maradnak. Mihelyt a kialakult egyensúly bármilyen okból felborul, nyomban jelentős algásodással kell számolni.
Egy vékony, lehelet finomságú zöldalga lepedék még teljesen elfogadható az akváriumban. Sőt ez jelzi, hogy a vízminősége kedvező. Ebben az esetben teljesen elegendő, ha időről-időre eltávolítjuk az akvárium belső falára tapadt algalepedéket (algakaparóval). A kelleténél jobban elszaporodó algák azonban nem csak rossz látványt nyújtanak, de emellett károsak is. A tömegesen megjelenő algák vastag lepedékkel vonhatják be a vízinövények leveleit, aminek következtében azok hamar elpusztulhatnak.
Elszaporodás:
Az algák tömeges elszaporodása azt jelzi, hogy az akváriumban nem működik megfelelően a biológiai egyensúly. Rendszerint nem egy, hanem több tényező együttesen válthatja ki ezt a nem éppen kedvező állapotot.
Többnyire a következők okozhatják az algák tömeges elszaporodását: szerves anyag bomlás (túl sok eleség, bomló maradékok, túlnépesítés, elégtelen szűrés), kedvezőtlen a megvilágítás (túl sok, túl kevés), hiányos vagy rossz a növényi tápanyagellátás, kevés vízinövény van az akváriumban (ez nem feltétlen ok, mert például afrikai (sügéres) akváriumokban kevés a növényzet vagy teljesen hiányzik).
Algairtás:
A víz rendszeres és részleges cseréje, a következetes növényápolás, a megfelelő megvilágítás, szűrés és a víz minőségének rendszeres ellenőrzése, tehát a megelőzés a legfontosabb teendők! Telepítsünk elegendő vízinövényt az akváriumba, melyek jelentős mértékben hozzájárulnak az algák ellen vívott harc sikeréhez, valamint az egyensúly kialakulásához. Tartsunk algaevő halakat, csigákat. Ezek az élőlények egész egyszerűen "lelegelik" az algákat. De ne várjunk csodát, mert általában csak az algák bizonyos fajtáit fogyasztják, a többi megmarad.
Használhatunk az elszaporodott algák megfékezésére algairtó szereket, de bánjunk óvatosan ezekkel a szerekkel. Az algairtó szerek helytelen vagy hosszútávú használata káros az élőlényekre!
Erre a témára felesleges több szót fecsérelni, mert az algák elpusztításának módja fellelhető a kereskedésekben kapható algairtó szerek használati utasításában. De tudni kell, hogy irthatjuk az algákat az idők végezetéig, ha nem szüntetjük meg az algásodás kiváltó okait.
Mindenképp a megelőzésre kell törekedni, hiszen így megóvjuk magunkat és halainkat a drasztikusabb beavatkozásokkal járó feszültségtől.
Algafajták:
Az akvarisztikával kapcsolatban többféle algafajtáról is beszélnünk kell. Ezek vagy színükről, vagy megjelenési formájukról kapták nevüket.Kékmoszatok
A cianobaktériumok (Cyanobacteria) egy baktériumtörzs, amelyet korábban kékmoszatok (Cyanophyta) néven a növények országába soroltak az ide tartozó fajok megjelenése és életmódja alapján. Fotoszintetizálnak és sok faj képez fonál, lemez vagy tömlő alakú telepet. Sejtjeik klorofillt, valamint kék vagy piros színanyagot tartalmaznak. Vízben vagy nedves helyeken élnek, egyesek növények szövetüregeiben. Vannak fajok, amelyek zuzmók felépítésében vesznek részt. Mintegy 2000 faj tartozik ide.Extrém életkörülmények között elszaporodhatnak és jellegzetes üledékszerkezetet hoznak létre, amit a geológiában sztromatolit szerkezetnek neveznek. Fotoszintetizálók lévén jelentős szerepet játszottak a Föld légkörének átalakításában.
Általában sűrű, nyálkás bevonatot képeznek a talajon, a köveken és a növényeken. Az eleség maradékaival való túltrágyázás és a káros anyagok magas koncentrációja elősegítik a kékalgák növekedését. Kézzel eltávolíthatóak, de ha az okokat nem szüntetjük meg, gyorsan újra megjelennek.
Vörösmoszatok
A vörösmoszatok (Rhodophyta) a növények országába, azon belül a vörös színtestű növények alországába tartozó törzs.Közös sajátosságuk a zöld színanyagot, a klorofillt elnyomó vörös színanyagok jelenléte. Egysejtű fajok is vannak közöttük, de legnagyobb részük többsejtű. Legnagyobbrészt a tengerekben élnek. Mintegy 4000 fajuk ismert. Főként a Csendes-, és Indiai-óceánban honosak. Néhányuk a Kárpát-medencében is megtalálható. A vízimalom kerekének is tőlük van vörös „szakálla”.
Az akváriumokban talán leggyakoribb faj:
Ecsetalga
Zöldmoszatok
A zöldmoszatok elnevezés korábban a növények egy törzsét jelölte. A korszerű rendszertanok az ide sorolt élőlényeket a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) és a csillárkamoszatok (Charophyta) törzseibe sorolják, így ma a zöldmoszatok e két törzs összefoglaló neve. A két törzsbe mintegy 16000 faj tartozik.Zöld színű, egysejtű vagy többsejtű, sejtfonalas moszatok, amelyek ugyanazt a zöld festékanyagot tartalmazzák sejtjeikben, mint a magasabbrendű növények. Általában kis rögzítőkészülékeikkel megkapaszkodva telepeket hoznak létre, amelyen egyszerű vagy elágazó ostorok fejlődnek. Leginkább az édesvizek lakói, de a tengerekben is nagy számmal fellelhetők. Gazdagok ásványi anyagokban, víztisztító hatásuk van. Fosszilis maradványaikat már a kambriumkori rétegekből is kimutatták.
Frissen berendezett akváriumban a zöldmoszatok néha világoszöld lebegő algákként jelennek meg, amik a vizet rövidesen teljesen elszínezhetik. Ennek általában az oka, hogy túl sok napfény éri az akvárium vizét. Ezért ilyenkor le kell rövidíteni a megvilágítási időt, vagy a fényviszonyoknak megfelelően megváltoztatni az akvárium helyét. Ilyenkor ez a fajta alga magától eltűnik. Egy másik zöldmoszat fajta a köveken, gyökereken és növényeken képez zöld bevonatot.
Barnamoszatok
A barnamoszatok (Phaeophyceae) a Chromalveolata országba tartozó sárgásmoszatok (Heterokontophyta) törzsének legfejlettebb szerveződésű osztálya. Korábbi rendszerezésekben önálló törzsnek tekintették Phaeophyta néven, amit a növények, majd a protiszták országába soroltak.Nem tartoznak a növények közé, ugyanis a sejttani vizsgálatok igazolták, hogy csak másodlagosan autotróf szervezetek, úgynevezett metaalgák. Az ősi heterotróf egysejtű vörösmoszatot kebelezett be, melyet nem megemésztett, hanem belső együttélésbe, endoszimbiózisba, helyesebben endocitobiózisba került vele, így az eredeti heterotróf élőlény autotróffá alakult. A növények országát viszont az elsődlegesen autotróf szervezeteknek tartják fenn, így egyebek mellett a barnamoszatok ezért sem tekinthetők növényeknek. A törzs morfológiai, szaporodási és fejlődéstani sajátosságai mégis a növények felé mutatnak, amely valójában konvergencia, és a növényekéhez hasonló autotróf életmód következménye.
Kivétel nélkül többsejtűek, egysejtű alakjuk ismeretlen. Fonalasak, lemezesek vagy fejlett teleptestűek
Ezek az algafajták vékony, barnás bevonatot képeznek az akvárium berendezési tárgyain, mindenek előtt a köveken és az aljzaton. Jelenlétük fényhiányra utal, és gyakran túl kevés oxigénre és túl sok nitrátra. Intenzívebb fény biztosításával a barnaalgák gyorsan eltűnnek.
Források, ajánlott irodalom:
Wikipedia
Édesvízi akvarisztika
Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ
Urania Növényvilág - Alacsonyabbrendű növények
Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
Andreánszky Gábor: Ősnövénytan
| < Előző |
|---|
