Akvarisztika - díszhalak tartása, akvárium, vízinövények

A labirint szerv alakulása olyan, hogy az egyes kopoltyúíveket és a kopoltyúüreg csontos vázát hajszálerekben gazdag nyálkahártya borítja, és a hajszálerek által szállított vér nagy felületen érintkezhet, a levegővel, így a gázcsere lebonyolódhat. Amennyiben a fajokat meggátoljuk abban, hogy a felszínére feljőve friss levegőt szívjanak, rövid idő alatt megfulladnak.

Több faj hasúszója tapogató fonállá alakult, így még a zavaros vízben, rossz látási viszonyok között is képesek tájékozódni, részben pedig képesek táplálékot is felvenni.

Élőhely:

Afrika és Délkelet-Ázsia oxigénben szegény vizeiben élnek.

Tartás:

E halcsalád jellemző tulajdonsága, hogy a kopoltyúkon keresztül történő légzéssel oxigénszükségletüknek csak szerény hányadát képesek kielégíteni. Hazájukban ugyanis e halfajok mocsaras, lápos, nagyon erősen felmelegedő vizek lakóik, ezért időnként a vizek oldott oxigén tartalma minimális. A hiányzó oxigénmennyiséget a kopoltyúüreg felső részén található, ún. labirint szerv révén a víz felszíne fölött levő atmoszferikus levegőből veszik fel. Ezért a víz oxigéntartalmával szemben nem igényesek. Viszont nagyon kell ügyelnünk arra, hogy fedett akváriumban kell tartani őket, egyrészt azért, nehogy kiugráljanak, másrészt fűtött medencék fölött a levegő hőmérséklete sokkal alacsonyabb lehet, mint a vízé, ez pedig halaink, megfázását okozhatja.

Általában más halfajokkal szemben békés természetűek, azonban a fajon belül a hímek rendszerint üldözik egymást. Ebben a tekintetben a sziámi harcoshalak az egyik legszélsőségesebb esetet képviselik, olyannyira, hogy őshazájukban (Thaiföld, azelőtt Sziám) a kakasviadalokhoz hasonlóan Betta hímekkel szabályos viadalokat tartanak.

Táplálkozás:

Ezek a halak mindenevők, elfogadnak minden jó minőségű műeleséget is. A legtöbb faj növényi eredetű eleséget nem igényel.

Szaporodás:

A labirintkopoltyús halak ún. habfészkeket építenek, amelybe az ikrát rakják. A habfészek építésének célja az, hogy az ikra és bennük az embriók fejlődéshez biztosítja az oxigén dús környezetet, még akkor is, ha a víz oxigéntartalma erre egyébként nem lenne elegendő. A labirint kopoltyús halak tehát nagyon jól alkalmazkodtak ahhoz a környezethez, amelyben természetes viszonyok között élni és szaporodni kénytelenek.

A labirintkopoltyús halak családjában a hímek általában valamivel nagyobbak, színeik sokkal intenzívebbek. A hímek hasúszója kihegyesedő, míg a nőstényeké lekerekített.

Mindegyik faj ivadékgondozó. Az szaporításhoz 15-20 cm-re csökkentsük a medencében a vízoszlop magasságát. A víz hőmérsékletét 27-30 °C állítsuk be. A hímek feladata az ikrázás előtt a habfészek megépítése, amelyhez egyes fajok különböző finom szálú növényi részeket is felhasználhatnak, mások azonban szilárdító anyagokat nem építenek be a habfészekbe. A hímek a szájukban képződő váladék segítségével viszonylag tartós buborék buborékcsomókat fújnak a víz felszínére.

Az ikrarakást megelőző habfészeképítés alatt a hím a hozzá párosított nőstényt kíméletlenül elzavarja a habfészek környékéről, mindaddig, amíg a számára megfelelő helyen el nem készíti a fészket. Ezután kezdi csodálatos színekben pompázva csalogatni a nőstényt. Közvetlenül az ikrázás előtt a nőstények fajukra jellemző színt öltenek.

Amint a nőstény ikrakészlete kimerült, a hím kíméletlenül elüldözi a habfészek közeléből, és hozzálát a habfészek környékén maradt ikra összegyűjtésével, a habfészek kijavításához, eresítéséhez. A hím a habfészek állandó építgetését, rendezését éjjel is folytatja, sőt gyakran megesik, hogy reggelre teljesen át is helyezi azt az ikrákkal együtt a medence más részébe. Ha kis medencében ívtak, utána a nőstényt haladéktalanul fogjuk ki, mert a hím zaklatása elől nem tud menekülni. Nagy medencében, ahol van lehetősége megbújni, ott a nőstény is bennmaradhat mindaddig, amíg az ivadék a szikzacskó felszívódása után ki nem rajzik a fészekből. Ekkor azonban halásszuk ki a hímet is.

Tekintettel arra, hogy a labirintkopoltyús halak viszonylag sok ikrát raknak - még a kistestűek is -, fontos, hogy az ívató medence ne legyen nagyon kisméretű. A kikelő nagyszámú ivadék pedig helyet igényel. Nagyon nagyszámú ivadékra számíthatunk (esetleg 2-300 db). A kikelő lárváknak még nincs labirintszervük, az csak 2-3 hetes korukban kezd kifejlődni. Egyedfejlődésük első két hetében csak kopoltyúval lélegeznek. Emiatt igen finom porlasztású szellőztetésről kell gondoskodnunk, de emellett fontos a filtrálás is. Erre a célra bármely nagyobb teljesítményű belső filtráló alkalmas.

Az ivadék nagyon kényes a labirintszerv kialakulása idején. Étvágya ebben az időben valamelyest csökken. Nagyon lényeges, hogy ebben az időszakban igyekezzünk kiváló minőségű élő eleséggel megakadályozni a kondícióromlást. Különösen fontos, hogy az átmeneti légzés időszakában is finom porlasztású szellőztetés működjön. Ügyelni kell arra is, hogy a medencét tökéletesen takarja üveglap. Ha a kishalak a víz felszínére feljőve levegőt szippantanak, és a levegő néhány fokkal hidegebb, mint a víz (elég 2-3 fok különbség), akkor tömegesen meghűlnek amit arról ismerhetünk fel, hogy napról napra nő a süllyedő kis halak száma. Ha az ivadék labirintszerve kialakult, komoly veszély nem fenyegeti további fejlődését.

A labirintkopoltyús halak ikrájából kikelő lárvák viszonylag kicsik, így az első időszakban az elúszás után infusoriával, Cyclops naupliusszal, Rotatóriával (kerekesféreg) tápláljuk őket. Szükségmegoldásként szóba jöhet tojássárgája is. (Kemény tojás sárgáját kevés vízben szétnyomjuk, és a vízben szabadon lebegve maradó frakciót cseppenként adagoljuk a vízbe). A tojássárgáját viszont csak 5-6 napig fogyasztják. Ha ezután nem tudunk megfelelő minőségű és nagyságú élő eleséget adni, jelentős elhullásra számíthatunk. A 2-3. naptól kezdve már adható nauplius is.

A labirintkopoltyús halfajok ivadékcsoportjában igen gyakori jelenség, hogy az állomány 10-15%-a rendkívül gyorsan nő. Annyira, hogy a növekedésben visszamaradt társaikat elfogyasztják. Ez ellen csak úgy védekezhetünk, hogy a kiugróan jól és gyorsan fejlődő egyedeket rendszeresen áthalásszuk más medencébe. Ha ezt nem tesszük meg, akkor ezek megtizedelik édestestvéreiket. Rosszul táplált, zsúfoltan elhelyezett ivadékcsoportokban a "szétnövés" nagyobb mértékű szokott lenni, mint ha az optimálisat megközelítő környezetben neveljük őket. Tehát egyenletes, bőséges táplálás mellett nagyrészt elkerülhető az ivadék egyenetlen fejlődése.

Fajok: