Akvarisztika - díszhalak tartása, akvárium, vízinövények

Pontylazacok

Élőhely:

Földünk egyik legelterjedtebb halcsaládja. Megtaláljuk képviselőit Amerikában, Mexikótól lefelé majdnem a Tűzföldig; Afrikában a Szaharától, a Nílustól a Kongó vízgyűjtő területéig. Napjainkig több mint 1400 fajt ismerünk családjukból, és ez a szám egyre gyarapodik. Az újabb gyűjtőexpedíciók kivétel nélkül mind számos új fajt gyűjtenek be, írnak le. A formák, alakok, színek talán egyetlen családon belül sem annyira eltérőek, mint ebben. Ez a nagy változatosság érdekessé teszi tartásukat. Így érthető, hogy sok közülük a legkedveltebb akváriumi halaink közé tartozik.

Tartás:

Természetesen a rengeteg a rengeteg fajból csak keveset, 70-80 fajt tartunk akváriumban. Azokat, melyek nagyságra, színre érdekesek, melyek a kis, közös élettérben jól alkalmazkodnak társaikhoz, szívósak, jól tűrik az akvárium nem mindig legideálisabb életkörülményeit. Az akváriumban tartottak közül is azokkal foglalkozunk röviden, melyek tenyésztése hazánkban mar többször eredményes volt, és így elérhető minden magyar akvarista számára.

Felismerésük, a családhoz tartozásuk megállapítása nem nehéz. Van egy támpont, mely a családhoz tartozás biztos jele. Majdnem kivétel nélkül mindegyiken a hát- és a farokúszó között sokszor csak alig látható még egy úszó, az ún. zsírúszó van. Ezt az úszót megtaláljuk a törpeszájú halaktól a vérengző ragadozó hírében álló pirájákig a család minden tagján.

Legtöbbjük tartása, akár közös medencékben is, nem jelent problémát. Igényeik megközelítően azonosak, annak ellenére, hogy eredeti és új hazájuk között esetleg sok ezer kilométer van. Kivétel nélkül mind szereti a lágy, legtöbbjük az enyhén savanyú, huminsav tartalmú vizet és a 22-25 °C közötti hőmérsékletet. Éles határt ebben nem lehet szabni, mert a szabad természetben is a trópusi esők szinte "desztillált" vízzel hígítják fel a folyók vizét. A hőmérséklet is jóval magasabb lehet, mert az izzó trópusi nap 28-30 °C-ig is felmelegíti a szabad vízfelületeket.

Az akváriumban legyen tágas kiúszó terük a hátsó fal mellett, és a két hosszanti végnél képezzünk dús növényzetből védelmet nyújtó sarkokat, mely növeli biztonságérzetüket, és úszás után itt nyugodt pihenőhelyet találnak. Az akvárium talaja ne legyen túl világos, ezért a fehér kvarchomok közé keverjünk apró, finom bazalt vagy lignit zúzalékot. A tőzeget nem javasoljuk, mert a halak mozgása, a víz áramlása egy helyre sodorja össze, s a talajra leszálló eleség benne elkeveredve könnyen tönkreteheti akváriumunk vizét.

Táplálkozás:

Fő táplálékuk állati eredetű, plankton rákok, szúnyog, kérész, libella lárvák, de vannak kifejezetten hús- vagy növényevő fajok is.

Szaporodás:

Legtöbbjük igen könnyen szaporítható, mind párban, mind pedig csapatban, ha rendelkezésünkre áll a megfelelo keménységu és pH értéku víz. A víz keménysége jórészt 1-2 nk° között a legmegfelelobb, míg kémhatásának enyhén savasnak tehát 6-6,5 pH kell lennie. Ezt legkönnyebben úgy állíthatjuk elo, hogy vagy desztillált vizet, melynek keménysége 0 nk° míg kémhatása semleges 7, vagy pedig a hutobol leeresztett igen lágy vízet keverünk csapvízzel. A tartó akvárium kemény 8-10 nk° vízébol a tenyészakváriumba kihelyezett pár károsodás nélkül , szinte serkentve a vízváltozástól, ívni kezdenek. A megfelelo vízminoségen kívul még a fény mennyisége is befolyásolja a tenyésztés eredményességét, mert a túl eros fény megölheti a hímivarsejteket még célbaérésük elött, sot az ikrák fejlodését is kárrosíthatja. Így a pontylazacok tenyészakváriumát reszleges takarással kell óvnunk a túl eros fénytol. Jellemzo rájuk az ikrafalás, melynek mértéke fajonkent igen változó. Az utódok gyors növekedésük és elúszásuk után már elfogadják az apró élo eleséget, mely az első napokban papucsállatka, később Artemia nauplius.

Fajok: